On:
In: Próza, Szépirodalom

„A dementorok a legvisszataszítóbb lények közé tartoznak, akiket valaha a hátán hordott a Föld. Amerre járnak, kiszívják a levegőből a békét, a reményt és a boldogságot. Még a muglik [varázstalanok] is megérzik őket, pedig számukra láthatatlanok. Ha túl közel mész egy dementorhoz, kiszippant belőled minden kellemes érzést, minden boldog emléket.Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Dédimama sohasem értette a matekot. Amint kijárta a hat osztályt, már tette is le a palát – így mondta mindig –, aztán elszegődött az urakhoz kertészkedni. Jobb is volt ott neki, gondozta a veteményest, azt már kitanulta otthon, és nem kellett egész nap a pad fölé görnyednie mozdulatlanul, mintha rátapasztottákTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A szél akart bejönni. Kicsapta az ajtót, bele- remegett a lakás, a csillár szédült apró köröket lejtett, táncolt talán, miközben lapok lebbentek, s élt valami könnyű tavaszi fuvallat kergette keringő, – villódzott a nap, messze távol, ablakon tört fény idáig dobta a hajnal, lassan narancsban úszott a szakadt tapéta- csík,Tovább…

On:
In: Ifjú tehetség

J.M. egy nap a konyhában állva egyik kezében egy vajas, paradicsomos pirítóssal, a másik kezében egy csésze kávéval hirtelen rádöbbent, hogy megváltozott az arca. Beletelt pár percbe míg a korai keléstől kótyagos fejében megfogalmazódott ez a gondolat attól a pillanattól számítva, amikor kivánszorgott a fürdőbe és futólag belenézett a tükörbe.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

emlékjárás ölbe vett és lágyan megsimogatta arcomat hideg keze nyirkos dohányraktárt idézett kánikula volt krumpli szedés ideje testmeleg ruhák rétszagú redői közt csöndben fogalmaztam egy újabb levelet jeles rendűt fizetésemelést hozót rakjál le járni tanulok futni akarok súgtam üvöltve bizalmaskodón kéjesen nekivörösödve erőlködés nélkül egymásra hányt szavak maradtak csak kifejezéstelenTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a baj ott kezdődött hogy nem vettem figyelembe a cipőkanalat már hétszer végignéztem az útvonalakat persze felhúzhatnám a cipőt más segédeszközökkel is de nem lenne értelme ha nincs meg a cipőkanál valószínű hogy nem lenne meg a fehér műanyag karóra és a kis cirkonköves aranygyűrű sem belémhasít hogy talán mégTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

nem láttam én előre semmit csak hittem akani kell s nem foszt majd ki az idővel elfogyó erő nem hittem a vihartól becsapódó kapu baljós hangjának nem kalkuláltam hasznom sem forintban sem devizában nem hallottam az együttérzést nyírfák éjszakai sóhajában nem magamért küzdöttem hanem másért hittem ő majd értem küzdTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Elfelejtettél. Tavalyi hó már nem őrzi lábad nyomát. Fagyosra kékült szájjal virágot karcol a lehelet, tócsák jegén táncol kettőst valóság és képzelet. Belül reszketek. Miattad fázom. Büszkeségem vállon vereget, s könnyem sem engedi. Megteheti. Nyögve zenél a szél – tán vájtfülű angyal kéri – disszonáns hangorgia, dallamát senki nem érti.Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

A gyerekkor sokszor olyan, mint kabáton a szakadás. Nem gondolunk rá minden nap, de ahogy nő a lyuk, az emlékezetünk egyre gyakrabban kukkant be és néz visszafelé. Ahogy belenézünk, mintha azonnal szépíteni is akarnánk a régmúlt történéseit. Ha néha sikerül átfestés nélkül magunk elé idézni egy képet, rájövünk, hogy nemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a, Azon a télen mindenük elázott. A kertben a levelek, a macskák, a székekre rakott ruhaneműk. Elázott a hit, az értelem szemei lecsukódtak a rátelepedett párától. Kövér izzadtságcseppek gyöngyöztek homlokukon. Azon a télen szívta fel házfaluk a csüggedés mocsarát. Külsőre úgy tűnt, még minden rendben. De már érett a nagyTovább…