Álmomban verseket kántálok repülő szőnyegen állva. Varázsolok. Ugyanazt a pár sort mondom el újra és újra, közben a levegőből nézem, hogyan kelnek életre odalent az elszavalt jelenetek. Néha abbahagyom, csak bámulom a kárpitot a lábam alatt. Hályogszürke virágminta barna háttéren. Itt-ott seprőgép nyomait fedezem fel. Csend van. Kántálni kezdek megint.Tovább…

amikor elérhetetlennek tűnik hogy kisüssön a nap benned és a homályos szürkeségen áttör a sötét amikor nem hiszed el hogy létezik öröm csak nézed a fagyoskodó fákat az ablak unt négyszögében amikor valahol más helyen szeretnél lenni de ott sem éreznéd jól magad mert nincs jó hely és jó időTovább…

Haldoklik az apám. Folyton alszik. 97 éves lesz holnap. Látom, valamit mondani szeretne. A hang, amelyet kiad, idegen. – A naplóm…- súgja. Bátorítóan megszorítom a kezét. – Fiam, a naplóm… a felső fiókban… olvasd el… – mire mindezt elmondja, ereje végére ér. Elalszik. Lassan bealkonyul. Elindulok szüleim házába. Az előszobaTovább…

Enerváltan lépett ki a zuhanykabinból. Nem törölközött meg, csak maga köré csavarta a puha textilt, a mellénél megcsomózta, aztán visszament a hálószobába, és az órára pillantott. „Pár perc múlva három. Lassan indulnom kell! Nagy a forgalom, egy óra is lehet, míg odaérek – vett mély levegőt a nő, miközben ujjaivalTovább…

nélküled éltem én sokáig és most is az életbenmaradásom záloga hogy még gondolhatok rád éjjelente de butaság ez hiszen veled szürkeség lenne a szivárványpillanat is jó így hogy tudom -arcod imádva- hol a helyem dédelgethetem ócska egyszerű vágyam és azt is tudhatom ha netán felpillantva keresem nem kell már csalódnomTovább…

Ismeretlen család költözött tavasz elején a szomszédunkba. A kertet régóta nem gondozták, a növények egy része csak nőt buján, sok pedig az évek alatt elszáradt, kipusztult. Az egykor szép formás cserjék, fák zabolátlanul hódították meg a kis gyalogösvényt, ami a házból a kertbe vezetetett. Az új lakók eleine nem foglalkoztakTovább…

Ilu mama – ahogy a faluban hívták – óvatosan felhúzta a redőnyt, ami még olyan régifajta volt, de kitartott évtizedeken át. Magára terítette az öreg berliner kendőt, örökölte, ki tudja, hány nemzedék hordhatta? Egyedül él, nem hiányzik a betegség, amúgy se volt rászorulva senkire soha életében, nehogy egy semmi kisTovább…

Jaj, de finom ez a kávé, kapszulás? A szállodában nem volt ilyen jó, csak egy barna lötty volt, de ezen kívül minden remek volt! Mi a nyugdíjunkból nem tudnánk ilyen luxus helyekre menni, a fiam fizetett be minket, azt mondta: eleget ücsörögtetek itthon a karantén alatt, menjetek kicsit pihenni. Sacikám,Tovább…

Fenn az ablak négyszögében leng a szélben leng az ág még mintha láng leng mintha láng ég alkonyodván egyre nézem mintha újra fogna kézen mégis itt vagy? itt? egészen? mintha együtt ringanánk éltető szép tiszta láng bolyhosodó est szívében Már nem leng az ág az égen fennakadt a lassú szélbenTovább…

(9:18-kor beköltöztél) megláttam a dobozokat bepánikoltam tudom hogy akartuk tudod hogy akartuk te is én is mi is a barátnőid a kollégáid volt szomszédaid régi iskolatársaid kb mindenki még a hentes is (ezt abból gondolom hogy most nem avas szalonnát adott) kétségeink voltak de csak nekem a volt tanáraidnak nemTovább…