Létezés Betelt megint egy nap állunk és létezünk Csak a padon horkol egy – persona non grata – koldus megvetve ő a nap és a csillagok digitális óránkon átvált egy napot a kijelző a felkavart mocsok éjjel is hízik holnap újra kezdjük dolgainkat mint tegnap és mint évezredek óta állunkTovább…
Fapadfon angyalok repülnek sivítva az égen akik vannak lesznek akik voltak boszorkák poklok szárnyán a seprűnyélen szavuk álság köpködik a holdat vonzza baj új tájak ígéret viszályok nyüzsgő népség nem maradhat veszteg vihart kavar nyálából villám szivárog álmot homokon tengeren kerget gőgfüsttel csíkozzák a felséges kéket pillantásuk csak éjsötét árokTovább…
kövekbe akad még a vers is megbicsaklik jó ez vajon? vagy simán kellene zuhognia mint esővíz az ereszbe folyóban a folyó, patakban a patak ami köveken is vágtat, ha lejt a meder fárad-e vajon a víz, ha folyó vagy tenger oly szép nekünk tetsző hasonlatokat tudunk generálni de a folyóTovább…
Felhúzott vállam fölött Ha túl szoros cipőm ledobnám -s egy utcasarkon otthagyom-, akár a kinőtt, szűk világot, mert rettentőn ég lábamon, akkor szép elandalodni, egy jó kuplén dalra fakadni, és táncra kérni fel magam, pörögni körbe, la-la-la, ringatózva ringatózni, kisszobából nagyszobába, a nagy tükör előtt megállva, elhinni, minden odavan, eldúdolomTovább…
A múlt – szerintem – olyan, mint egy hatalmas freskó, egy festmény, egy falikép. Amely előttünk van, de csak nézni tudjuk. Látjuk a színeket, a tájat, az alakokat, a lendületet és a csendéletet, a halott tájat is egyben. Amelyek már megtörténtek, megvoltak, elmúltak és ezeken már nem lehet változtatni. CsakTovább…
Az érzéseimmel tisztában vagy, írod, hátam fordítom feléd, mint egy táblát, letörölheted. Vagy ne. Úgy unom már a dörzsölő mozdulatokat, és a következ- ményt: a tisztaságot. Nekem kellenek. A nyomok: cipőtalpon a kopás, hagyma- szag a kézfejen, ilyenek. Pont az érzé- seimmel? Jobbat nem találtál bennem? Ez hosszú menet lesz,Tovább…
Illatok és szagok terjengenek a levegőben. Illatok, amik elfedik a romlott dolgokat. Szagok, amik megkeserítik a jókat. Pezsgővel a kezemben állok az estélyen, amit csak illemből fogok. Az estélyen, amit az egyik tehetős úr rendezett. Jane áll mellettem. Mint mindig, mindenben. A társasági beszélgetések és rosszmájú pletykák hangjai káosszá állnakTovább…
– Kezit csókolom. – Jó napot. Mivel szolgálhatok? – Bocsánat ügyben.. – Elfogyott kérem. Az utolsót is már rég elvitték. – De hisz az újságban… – Túlreagálták az emberek. – Esetleg bocsesz, bocsi, bocsika..? – Teljesen üres a bolt. Láthatja. – Akkor a bűnbocsánatot ne is kérdezzem… – Ne nevettesseTovább…
Más vagy, hiába préseli benned is szív a vért, és agyadban hiába futnak szellemfogaton a szabad gondolatok, rajtad ül, a végső alkuig, a tüzes vas nyoma. Aki rád néz rögvest látja rajtad a soha el nem tüntethető jelet. Feléd kúszó kígyó-viselkedése mutatja minek tart valójában. Nem bújhatsz el. Mint sántátTovább…
napló 7. az életben nem tanultam sokat magam aláztam nem másokat a vízesésként rám zuhanó évek síkos sima kőszoborrá mostak törvényem a magány bennem ragyog senkié csak a magamé vagyok – gyarlóságokkal keveredő jóság álmokat elutasító valóság tágra nyílt tudásvágy és szeretet-sóvárgó mint bárki más – ha elmegyek észre semTovább…