ha már a jövőt ily tisztán látod országos hírű jósnok barátom úgy holnaptól fülembe hazug szavakat hadarj a holnapról mondd azt hogy igaz a boldogság ismerős haverra lesve ezután nem oson majd tovább a kertek alatt mint aki lopni jár csendben hanem harsona szóval harsogja fülembe édeskés dalát „A tiédTovább…
Lelked szobájában nehéz rendet rakni. Senki sem hibátlan. Az énből nem lesz mi. Falába vés a rend penészes hiánya. Zajért koldul a csend, magányod kihányja. Ködbe fűzött percek rozsdaette láncán megráznak, kik vertek. Nemből nem lesz talán. Ha mégis vad daccal sorsod lét-peremén átlépsz sáros arccal: taszigál a remény. KihűltTovább…
Kutya bajom Már messziről megismerem a szagod, tudom, melyik köveken lépdelsz, én is azokon loholok utánad. Sokáig sárban csatangoltam, mígnem szavaidtól megszelídültem. Ha dalolsz, a szívedhez dörgölőzöm. Többé nem fogok másokra vigyázni! Póráz és önzetlenség nélkül kergetem az árnyékodban bújó lányt. Gyújtsuk fel a szájkosaram és mindent, mit mögötte ugattamTovább…
Szóvarázs(lat) (három játék a szavakkal) életkópia mint velőüregekben a vörös csontvelő és lépesméz a kaptár rejtekén úgy érlelődik szívünkben a fény s ahogy a csermely a folyóhoz szalad és érleli a búzakalász az új magokat és lisztjéből nagyanyó kenyeret dagaszt úgy íródik a hosszú életregény készül a színes életkópia úgyTovább…
Van egy csendem. Kis fiolában őrzöm. Szükség esetére. Sokszor éreztem már, hogy itt az idő elővenni, de mindannyiszor visszariadtam a gondolattól. Mi van, ha korai még? Nagy kincs ez, hátha adódik fontosabb alkalom, nagyobb szükség. Az se mindegy, ki van jelen, amikor megnyitom a csöpp tartót. Talán van, akit megijeszt.Tovább…
minden, ami nincs a semmiről álmodtam. vagy mindenről, ami nincs. megmutatta hófehér vigyorát; tükörfényét, ajkain vérvörös rúzst. hangja akár a csendé és mézédesen dalolt. könnyei sósak voltak, mint a tenger hulláma. és nevetett, miközben ellepték sápadt arcát. nevetett mindenen vagy a mindenen nevetett. felébredtem. a semmiről álmodok. vagy mindenről, amiTovább…
Jaj október, te nem láttad a fecskék kék nyilallását, s ahogyan a szárnyuk anélkül is, hogy csöppnyit kieresszék az augusztuson egy röptükkel átjut. Jaj, október, szelet lopsz, napot altatsz, szőlőszemek kopognak, fák sietnek, egy levélzörrenésbe belehalhatsz, te holtig papja tűznek és hidegnek. Jaj, október, szakadt a szoknyád csücske, a szőlővesszőTovább…
Csak azt lenne jó megtudni, hogy Amerika miért ott van, ahol van. Philip Roth írásairól Napjaink amerikai irodalmának egyik kiemelkedő alakja. Különféle műfajban ír, hol a politikai szatíra nyelvén fogalmaz, hol tárgyilagosan bemutat, hol pedig kafkai helyzeteket idéz meg műveiben. Írásaiban ott lappang a muszáj érzésének kíméletlensége. Szórakoztat és provokálTovább…
Az őszi fényt a hullám partra rántja, árnyára hajlik szomjasan a nád, fecseg, zizeg a hulló levél-bárka, a nap vörösen izzik, mint a szád. Mosolyod a tótükör beissza, felpántlikáz majd vele egy felleget, tükörfényből összefont kalitka rácsozza rabságba ejtett két szemed. Felcsillansz még a szerteszórt avarban, míg hajad festi ráTovább…
Megvolt neki mindene, de testrészei között az arányok úgy alakultak, mintha egy rendőrségi buta komputer keverte volna ki mozaikképül egy tétova szemtanú vallomása alapján. A végtelenségig szabályos gömböt alkotott a feje. Hosszú, seszínű haja seprű cirokjaként takarta széles vállát, mert csak egy műanyag pánttal fogatta át a két füle között.Tovább…