1. tavasz imbolyog a parton, mint hullámok zenéjére ringó hajdani diszkóhajó. arcvonásod tanulmányozom, amibe apró ráncokat sütnek a napok, emlékezetem őrzi valahai hamvasságod. a délután áttetsző organza függöny-szárnyai mögött egyre nehezebben tudom megszelídíteni az idő sodrát, mely rajtunk átzuhog. ha változol, én is változom, s velünk a világ is, amiTovább…

„Nincs más haza, csak az anyanyelv” (Márai Sándor) Végső haza a testmeleg, beszélgető ujjak, kezek, nézések: furcsák, fényesek, szemedtől szívem megremeg. És miénk a néma nyugalom, időtlen minden, s nem hagyom: bárki rombol otthont, hazát, nem lehet neki irgalom.Tovább…

Akkor kellett volna megölnöm, mikor egyszer láttalak meztelen, a nagy konyhakést beledöfnöm hasadba, mely volt számomra verem. Megölni, s vérben elszaladnom túl a léten, túl a csillagokon. Miattad könnyekre fakadnom, ahogy sírásban telt gyermekkorom. Ott kellett volna kitörölnöm a lelkemből, lúgozni agyamat. Iszonyattal vágyban pörölni – a látvány után bűnnekTovább…

Mikor hajóm szélvihartól űzve a jeges tenger közepéig ért, mint kifulladt kopó vadászat végén orrát magasra tartva jégtáblának dőlt. A fedélzeten már csak én maradtam, sok volt útközben az ember veszteség, behúzódva a rakodótér sötét fülkéibe még melegen tartott a trópusi vér. Lehelet pára a sűrű deszkák alatt, csapóajtón túlTovább…