a bolygó, mint egy kölcsönző, ahol minden lejárt lemez. nyirkos videókazetták, penészes tekercsek. mégis valaki mindig kikölcsönzi a Die Hard 3-at, a hármas szám mágikus. végünk van, de legalább van hozzá soundtrack. izzik a város, mint egy belehelt tesiterem, a bordásfalak felett keskeny ablaksáv, fák csúcsaira néz, leskelődők, akiknek nemTovább…
A hosszú se veled, se nélküled kapcsolat végül mindig véget ér? Talán igen, talán nem… Vagy nem idejében ér véget. Tovább tart a kelleténél, mert a remény, hogy jobb lesz, viszi tovább. Aztán mégis mindenkinek elég. És még sincs vége… Vége van, és ismét újra kezdődik. De minek… Egy időTovább…
Mi már nem használhatunk feleslegesen vizet, ezért csak a nyálunkkal tisztálkodunk. Evés után, miután mindenki megtörli a száját és egyéb testnyílásait, az evőeszközöket sem mossuk el, a villákkal a gyerekek a porba rajzolják kiszáradt tavaink hullámait. Éjszakánként egy olyan vidékről álmodunk, ahol felrázott dunyhaként dagad a tenger, és az égTovább…
Másfél órája ácsorgott a szék tetején, egyetlen apró bugyiban, elöl szétgombolt ingben. Már átesett az első kiabáláson, az első síráson, az első kétségbeesésen, tudta, nem hallja őt senki, a forgalmas főút járműáradatának csörgése, pöfögése, a békebeli ház vastag falai felfalták a hangját. Pedig olyan szépen indult minden, tetszett neki aTovább…
először a madarak a pacsirta legkivált aztán a szürke árnyak a derengés majd a hármas busz csak négyen és a sofőr mindig ők nappal eszméletébe ékelődő percek sercegnek végül teljesen belehal a csend zajok vonszolják köteleiket vágyak helyén sáros cipők cuppogása hagy nyomot panelházban vízforralók sipognak vége kezdődik *Első közlésTovább…
AZ ÉN-LÉNY Úgy szerettem egykor, ki rám játszó tükörből kitekint: néz riadtan most mint hiány, s az én-lény fázik idekint. Volta szemem izzó parázs, lett árnyékolt ,pernyés hamu, voltam kaleidoszkóp varázs, lettem ijedt hamis tanú. Jó volna még ismét ravasz öncsalással lenni magam, kit megbolondít a tavasz, s szédül, akárhaTovább…
Mindennek van üzenete. Legfeljebb nem értjük meg. Vagy nem akarjuk megérteni, netán képtelenek vagyunk megérteni. Persze mindig ezzel a fránya megértéssel jövök, ám a megértés tünemény, nem csak verbális, hanem emocionális, spirituális és egyben a legegyszerűbb dolog, mint amikor felkapcsoljuk a lámpát s mindent meglátunk, pedig valójában a sötétség nemTovább…