(A Valahol a Föld nevű bolygón című készülő verseskötetéből.) A bolygó hangtalan kérdései A Föld nem kiált, hanem kérdez. Finoman, ahogy a talaj rezdül, amikor túl sokat várunk tőle. A csend nem vád, csak következmény. A bolygó kérdései nem nekünk szólnak, hanem rólunk.   A közös légkör A levegő, amelyetTovább…

Akkor legyen idén az a karácsony, hogy otthon vagy valahol. Nincsenek viszonylatok, nem adódik egy „ahhoz képest”. Minden úgy természetes, ahogy van. Magától értetődik. Nem lehet másképp. Képes vagy elfeledni, kizárni a tudatból, milyen sok helyen laktál már, számtalan város ezer tere, és még ebben a mostani utcában is voltTovább…

Az ember lerogy vagy leül, fölkínálkozik az alkalomnak. Erre valami beleköltözik, mintegy jeladásra, vagy belülről támad? Máris folytatódik. De csak a környezet mondható el, a szék, a tükrök, szemben a gépezet, átellenben már merev díszlet a lomb, megfeszül, egyszer majd kiszúrja a szemet, másszor a távolságba olvad, s hirtelen dühötTovább…

Oda-vissza cimbalom szünetekre szünetek fájdalomra fájdalom csókokra csókok cimbalomra cimbalomra csókok csókokra fájdalom fájdalomra szünetek szünetekre cimbalom   Tigris valahol a folyó szélén mezítláb elképzeltelek ahogy a homokszemek és a perzselő meleg kéz a kézben szaladnak a lábujjaid között ahogy a tigris a szívedbe költözött és morgására sejtem minden sejtedTovább…

a sötétség próbafúrásai a sötétség már próbafúrásokat végzett a dinnyehúsú alkonyban, mikor elindultam az esti sétámra, nasztaszja filippovna. ilyenkor minden arc halál közeli élmény. nem tudom, mi tart ebben a városban. ahogy a hajléktalan sem tudja megmondani, miért éppen azon a padon hagyja, hogy deresre húzza az éjszaka. ha lenneTovább…

A befogadóállomáson a különböző országokból érkezők ügyetlenül próbálták vigasztalni egymást. Később megnyugodtak, hogy nem kell szeretniük a másikat, elég, ha felszednek a földről két közel azonos nagyságú követ, és ha később távol kerülnek egymástól, és nem is jut majd eszükbe a másik neve, tudni fogják, hogy van valahol valakinek egyTovább…

Fehérmárványtapintású kerek tükör a város a repülőgépről nézve tekintetünk csíkokra tépi a napfény a szavak akár a biztonsági öv nyelvünkhöz tapadva megfeszülnek hunyorgó szemek látóterében néma bebocsáttatás motorzajhoz igazított spirális lélegzetek köröskörül a képzelet kacskaringói talán integető kezek vagy régvárt mosoly SZŰK MÁR AZ ÉG    a földhöz közeledve örvény kocogtatjaTovább…

attól hogy a május gyilkos és belevirágzik szívedbe nem vagy soha egyedül  viking külsejű angyalok tartják a föld ős oszlopait talpaid alatt bár a hegyek még föléd nőnek s lábaik a puszta rojtos szőnyegén kiáltásod mint millió madár fölreppen és utazik a kék színű ólomüvegen hol betekint az Öregkorú ésTovább…

–  Álmaimban, valahol, valamikor … –   Reggel 7 óra 14 perc. A félig leeresztett redőny mögött elég szürkés az ég. …Arra ébredtem, hogy azt álmodtam… Valahol, valamikor létszámleépítés miatt fölöslegesek listájára kerültem. Kirúgtak. Azaz nem teljesen. Átirányítottak valahova, valakihez. Elvégre mégis csak voltam, vagyok valaki. Egyetemi diplomámat a fiókbanTovább…