On:
In: Szépirodalom, Vers

Anyám répát aprít a konyhában, rázza közben a fejét. Nem lesz neked senkid. Egyedül fogsz meghalni, mondja. Ellopom az egyik répát, roppan a fogam alatt, hallgatással egyetértek. Nem félsz? Nem. Húzza a száját, legalább a szememben látná a borzadást. Bejön apám, belebüfög a panel csendjébe, anyám nem nevet rajta. ÜlökTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mélyaltatás Az élet végtelenszer ismétlődik, suttogja a fülembe az ápolónő, míg a vénámba szúrja a tűt, de én tudom, hogy hazudik. A falon egy szétkent rovar újra összeáll, és elindul a fény felé. * Demens ikon Nem ismer meg. Az ágy szélén ül. Beszélni kezd, egy megbénult nyelv szavakat formál,Tovább…