On:
In: Szépirodalom, Vers

Láttam őt, ahogy belenéztem reggel a tükörbe. Hernyócska Hitler-bajuszkáját igazította, s míg zavartan mostam, a kagyló fölé hajolva, kézbe vett szemfogam, szemem sarkából lestem, mint húzza meg fülem, kedélyesen, ahogy régen is tette. Ráncos, pigment-foltos kezemet néztem, miközben kenyeret szeltem reggelihez. Nem! Mégsem! Szeletelt kenyér volt, a kés viszont nagyonTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A Temzén felúszó bálnák tetemei, zsilipek közé szorítják szorongásaink. A hidak ívei, mint sírboltok, közrefogják a város méregtelt vénáit. Olyan szenvtelenül zsivajgó e tetszhalott lüktetés, szinte beleborzonganak az autók fénypászmái. A csönd itt tapintható hiánybetegség, az immunitás részleges, vagy teljes nemléte, vakcinaútlevéllel hagyjuk magunk mögött a természetidegenül beépített partot. ATovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ez lehetne akár egy disztópikus végrendelkezés lelketlen summázata is! A történet így végződik. Egy felnőtt ember testének több mint 60%-a víz, így elmondható: vízből lettünk, vízzé leszünk, és csontból, és húsból, és bőrből, és vérből, és porrá… Megrázkódik a test Mikor 21 gramm tévképzet a légüres égnek ered s beállTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(„Mind meghalunk!”) 1. ,,Mind meghalunk… teriácát* végy!” -vigyorgott a hájas kalmár, s pestismaszkban jött érte húsvét péntek, a bűzhödt döghalál. ,,Még adj időt! – eladnám minden, harácsolt mocskos kincsemet… -de késő vinni bármit innen…, pokolba bolhás ingemet.” És vonta is már csontkezével, lágyék martan, hörgő kufárt, csengettyűzve húzta közszégyen, sTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

B.A.-nak talán fel sem fogtam hirtelen… a levendulás illatgyertyát is másnak gyújtottam meg, pedig miattad vettem, hogy romantikus legyen… egy koszos panelfal mellett álltam, és éreztem a telefont, ahogy arcomra olvad, égetett a hangodban jártan, fejemben a gondolatok stroke-ja, hogy „nem szeretlek eléggé”… még ma is látlak, ahogy mosod magad,Tovább…