Jan Tilfeldig időtlenségbe vesző percek óta álldigált a gépterem mosdójában azon a végzetes napon, és nem csinált semmit. Tekintete lecövekelt az évezredes kosztól félvak tükör egyszerű lécrámáján, pontosan ott, ahol a valóságot és a tükörképet elválasztó hajszálvékony képzeletbeli vonalat sejtette, és zsibbadtan megadta magát az érzéseinek. Ha a keretre koncentrált,Tovább…

Furcsa helyen lakott Kelemen, az már egyszer biztos. A faluvégi kicsiny ház udvarát mintha csak kihasították volna a mögötte magasodó hegyből, kerítés helyett magas sziklafal meredezett körbe a veteményes, a gyümölcsös és az ólak mentén. Egykor kőfejtő lehetett itt, de nem akadt olyan öreg a faluban, aki erről biztosat tudottTovább…