On:
In: Szépirodalom, Vers

Ambrus József portréja   Tavaszidőben Ösztönökkel tömött szárnyak peremén, körbejár a sóvárgás, a kétség, félszemű nap fogai között, – képzeletem el ne aljasodjék. Friss tüdejében kéjleső világ, nem kell gondoskodnod, hitegetnek, a hitványság rendszerint megaláz, mégsem üzenünk a tavaszidőnek. Meddő szövetekben újrahódítás, ébredéskor pár percre átitat, észrevétlen részegít az elmúlás,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(1) Tüskés bokrokon fésülködik a szél. Sziromrohamra indul a cseresznyéskert. Rügyek karát vezényli a tavasz, aki láthatatlan, mint az élve eltemetett mag. (2) Azelőtt nem volt semmi sem. A kezdet rémület. Fekete kiáltásra ébrednek akik még nincsenek. Az angyalok itt csendesek. Emeljétek föl szívemet. (3) Látod, a bőre levedli aTovább…