Két sötét nadrág keringőt jár a mosódobban. Szemérmes távolságtartás, néma imádat. Önfeledten lebegnek, összesimulnak, szétválnak. A kord és a jeans puhán hajolnak egymásra. Gombok-zipzárak időnként összeakadnak, tartják a tempót. Utána kifordítva, csíptetőn száradnak. Megjelent az Irodalomismeretben: https://www.irodalomismeret.hu/index.php/linkek/508 ©Varga Ágota fotográfiája Tovább…
Ruhátlan alszik, fátyolos a táj, pipiskedve lépked a szűz havon. Mereng a félhomály az ablakon, meleg szobában olvad egy kabát. A kandallóban izzik a parázs, pattog a tűz, egy parányi égbolt. Kéjesen játszik egy kósza fényfolt, paplanba bújik a vágyakozás. Csillagokat terít fölénk az éj, pille takarót hint, melengeti álmaink,Tovább…
Ha szeretsz, csendben érkezel. Kikötöd a lovadat, és feltűnés nélkül, lábujjhegyen osonsz a szobádba. Nem zörögsz, nem csattogsz, nem feleselsz. Nem mondogatod, hogy üzenetet hoztál. És nem, nem zajongsz semmiért sem. Nem mentegetőzöl. Nem mesélgetsz, hogy álmodtál rólam, hogy az adósom vagy, csak hagyod, hogy az ajtószárnyak becsukódjanak. Mint aTovább…
[Írj, mielőtt megfagysz!] Fent kanyarog a füst, az éj zúzmarás ezüst, csenddel dús levegő, áramló, lebegő, a vendégét várja: egy tál tél az ára. Nincs szem, ami lássa, hajnal felé milyen a tűz ellobbanása. A reggel azért üzen hidegvégződéseiben. Mikor felfeslik az ég, örök működésben, ott kinn és ott benn,Tovább…
Mit üzen a múlt? Ha már kozmetikushoz vagy kineziológushoz nem mehetek (karantén, ugye), egy genetikushoz fordultam, hogy találjon nekem megbízható, jó ősöket. Egy királyt legalább. Egy aranyagancsos, széllel száguldozó akárki- vagy akármicsodát, vagy legalább egy elveszett költőt, aki utolsó verssorát belerejtette a sejtjeimbe. Vagy talán belesejtette…? Hát egy költőnél talánTovább…
Nálunk a télapó és a karácsony csak úgy megtörtént. Csomagok az ablakban piroslottak, vajon a szomszéd gyerek mit kapott? A Tömő utcai kápolnában, jászolban a kis Jézus és vele a szent család, a párás leheletet mi fújtuk. A pap az evangéliumot, mennyből az angyalt látni véltük. Kályhánkban német brikett duruzsolt,Tovább…
A magnéziumhold visszaringat a sötétségbe, vitaminos szellemek egek földjén érnek Révbe. …zárt szemek íriszlabdacsa előtt hűs tejmirigy-táj tisztasága szőtt kristályos fátylakból porló csillagpupillákat, miután alkony-ampullákból alvadó árnyak sűrű estidegekbe beleszórták a gyomorpillangós pezsgőtablettát. Álomtalan delta-hullámzás, szénfeketeség, mérsékli méregeszmék bő salakterjedését. És alszik a talp is, nyugtatja nyomás: REM- masszázs, álmodástTovább…
pilinkél a hó megjött a hópehelyvándorok sora forralt bor ízű a szám s téblábol a léptem ide-oda lelassult az élet a lábnyomokban az Isten neszez hó lepi takarja titkolja az utat a lámpafény a sötétbe világot cselez halk zúgású csend surran szerte a lélegzet is csak tapogatódzva jár megálltam hallgatniTovább…
Téli rege Álmos hajnal dereng dideregve dérbe pirult csipkebokrokon, s lilára kékült szájjal játszik ébresztőt jéghideg fúvósokon. Tél asszonya kora reggelenként cakkos felhők szélén lépeget, csing-csengettyűs sarkantyújával karcolja mintásra a kék eget. Nap a Széllel fényes délidőben siklanak tova fürge szánon, mögöttük kacér jégcsap-cseppek hópelyhekkel szambáznak a fákon. Sápadt napsugarakTovább…
Téli áhítat Magadnak se tűnj fel, járj halk léptekkel, hó mindent beborít. * Villamos téli ködben csilingel kacér, fényes ruhában. * Nap sugarai mosolyt csalnak arcomra hideg reggelen. * Fátyolos alkony pírja. Jegenyesor, sors és útmutató. * Est fényeit szél sodorta tova, csillag csillagba karol. * Hólepte üres pad, emlékeketTovább…