On:
In: Szépirodalom, Vers

KRÚDY Suttogó szobák. Vonagló meztelen testek az őszben. Leütött akkord a zongorán. Vénlányok megőszült sóhaja a tükör előtt. Béna vasárnap délután. Csipketerítők sikolya. Vadszőlőlevelek sziszegése sárga falakon. Tabáni kiskocsmák tűnődő némasága. Rég elporladt korhelyek árnya a söntésben. Gázlángok lila bánata. Indulás az alkony vörös postakocsiján. Messzi hómezőn elvérző hegedűszó. *Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Érzés Hányszor néztem erkélyekről, kémleltem az eget, a fák tetejét… és a betonszürke házak közt éjjel a büszkén égő csillagok erejét. Szavaidra feküdtem esténként és nyirkos csend volt paplanom. Fényben ázott minden álmunk, bíbor vérem ereidben hagyom. Árnyékodban sétálok a parkban, nyomomban kósza levél ballag – és ott a lugasokTovább…