On:
In: Szépirodalom, Vers

Emlékszem, tavaly is írtam, amikor elértük ugyanezt a pontot az űrben, ahol évente egyszer felbukkanunk, hogy újabb ellipszisbe kezdjünk. Vagyis csak gondolom, hisz látni nem láttuk soha, te sem és én sem. Csak azt, mennyire nem változott semmi háromszázhatvanöt rovátka alatt. Tavaly is írtam, mert muszáj legalább ennyinek maradnia belőlünk.Tovább…