On:
In: Szépirodalom, Vers

この松の下に佇めば露の我 fenyőfa alatt merengve harmatcseppé nemesít e táj * 山に日の当たりたる枯野かな a bércek fölött izzik a fény alattuk tikkatag város * 行水の女にほれる烏かな fürdőző aktod szerelembe ejtette leskelő lelkem * 昼寝さめて其まゝ雲を見入るなり míg álmodozom nyoszolyám felett felhők falkája kószál * 秋扇や淋しき顔の賢夫人 szomorú szépség arca legyező mögött emeld szemed rám * 金亀子擲つ闇の深さかな feneketlen kútTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

天高し蔓の先皆よるべなき ten takashi tsuru no saki mina yorube naki magas az égbolt kacsokkal kapaszkodó lián nem éri fel * いかなごにまづ箸おろし母恋し ikanago ni mazu hashi oroshi haha koishi csíkhal-evés közben anyám emléke tört rám pálcám lebénult * もの置けばそこに生まれぬ秋の蔭 monōkeba sokoniumaren akinokage csak le kell tenni valamit s megszületik egy őszi árnyékTovább…