On:
In: Szépirodalom, Vers

(Kosztolányi Dezső nyomán) Van még anyám és apám is van, Kócos gyerekeim és férjem, Van kihez magam arányítsam Életutam tág közepében. Van ruhám öltöztetni testem, Délután langyos matcha lattém, Közben arcomat is kifestem, Nem köthet már gúzsba karantén. Van munkám, halandzsa halk nótát Nagy sztárok dúdolnak fülembe, Annak nyílnak kiTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

szomorú, lassú ének, hát nézz hülyének.Tisztára mosott mondatok, hiány, hiány. Az ember túlbeszél, vakog, csomó a lénián. Szemében nyugtalan legyek keringenek. A tenger, a tenger lusta ponyva, rászakadt a lakodalmasokra. Fejek derengenek. Ha gondolom, hát gondolom. Szavaim kicentrifugázva, folyik a lé, folyik a járda kövére ki. A balkonon állva kedvesemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

szomorú, lassú ének, hát nézz hülyének.Tisztára mosott mondatok, hiány, hiány. Az ember túlbeszél, vakog, csomó a lénián. Szemében nyugtalan legyek keringenek. A tenger, a tenger lusta ponyva, rászakadt a lakodalmasokra. Fejek derengenek. Ha gondolom, hát gondolom. Szavaim kicentrifugázva, folyik a lé, folyik a járda kövére ki. A balkonon állva kedvesemTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Emlékszem arra a napsütéses délutánra. Nagymamánál voltam, a kertben ücsörögtem. Imádtam ott lenni. A cseresznyefa alatt ültem egy kisszéken, ami az én hétéves méretemnek volt tervezve, ez volt az egyedüli, amiről nem lógott le a lábam és a talpam rásimult a dús pázsitra. Mindig mezítláb voltam. Hiába könyörgött Nagymama, soseTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A szűk, földalatti folyosó végén egy imbolygó alak közeleg felém. Felismerem, Cassius az. – Mi a jelszó? –  kérdez rám ölni kész gyönyörrel. – Jupiter – ordítom rémülten lepelarcába. – Akkor halj meg a nevében – üvölti. S pengéje széttárt karjaim közt tör. véremnek utat[1]. A szomorú ívek árny-keretében, mintTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Eredetileg a cím ez lett volna: „Levél a szomorú lánynak”. Csak épp közben nyílt levéllé vált, miközben a címzett ismeretlen. Talán épp te vagy az. Kedves Szomorú Lány! Kezdjük azzal, hogy a tömegközlekedés nem az én világom. Ha mégis busszal kell utaznom, áldozatként tekintek magamra és a többi utasra, amitTovább…