Tétova múlt szőtte hallgatag álom, táplálja csíráját sápadó jövőnek. Hallgatag múlt táplálja csíráját, sápadt álmot sző a tétova jövőnek. Csíráját a múltnak a jövő táplálja s tétova sápadt álmot sző hallgatag. Sápadt álom a jövőt táplálja, múlt szövi hallgatag tétova csíráját. Tétova álom sző hallgatag jövőt sápadt múlt a táplálóTovább…
Egyszer azt mondta nekem telefonban az anyám valamiféle rokona, mesélte Pósa egy étteremben Teónak, teli szájjal, azt mondta nekem, de éppen két évvel az anyám halála után, hogy írjam le neki tíz szóban, milyen volt az anyám. Mert ő utoljára ötven éve látta. Mindketten gyerekek voltak, és ez a rokonTovább…
(9001-9100) egy csillag próbál meg belém marni fotonkarmait a húsomba ereszti és igyekszik a csontomig hatolni de én ezt nem hagyom már acélos keménységűre edződött bőröm is lassít rajta és valamennyire tompítja a hegyeket ettől persze még fájdalmasabb lesz a behatolás de az izomrostjaim meg olyan savat termelnek melyek továbbTovább…
Elszöktek ajkunkról a legszebb szavak; szeretni úgyis csak csendben szabad. Nem kell a szó, a vallomás, jó ez a meghitt némaság, mikor a legszebb gondolat borzongva életre kél! Ragyog a pillanat … Igen! Szeretni így szabad: törékeny hallgatásban összeforrt ajkunk bársonyában csupán a csend marad: szökik a pillanat, elszöknek ajkunkrólTovább…
részem voltál most felragyogok csillám időt üres órát elhagyott a jóság tükrök tükre hol a távolság ege voltál most hátlapján hószakadás üres lap üres földrész tagok szépe szerte hulló százszorszép * még is csak a kék bálvány kék fura hogy rám se néz de néz ajka is rejtve van lehetTovább…
Leszállóhely Leszállóhelyet keres a szomorúság Az engedélyt meg se várja Lecsap és felhorzsolja Lecsap gerincem vonalára Megrázkódik nagy kinyílt szárnya Majd mint a madár összezárja Zavaros világból érkezett Ő is várt a boldogságra * Kihalt kihalt az ember még állatnak se mondom az ösztön is jobb volna a génjeibe oldottTovább…