On:
In: Szépirodalom, Vers

Mióta már, hogy ez a gyöngéden ölelő szempár – a te szemed – vigyázza az utcalámpák árnyékában bújó félszeg ölelés-emlékünk, amikor sejtelmes hallgatásban fényeket rajzolt az éj arcunkra és a tájra. Ma ódákat ír körénk a csend. Már nem találgatom értelmét a létnek, mosolyom ráterül a világra. Felesleges minden hiúTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szeretni fogom az őszi hajnalok hűvösét, a napsugarak szelíd-szél simogatását, mert a nyári forróság sivatagossá valósult homokdűnéire a jövő virágmagvait hinti el; szeretni fogom a tisztára mosott ruhák illatát, a szobák fehérre festett falát, ahol csöndes méltósággal élesül az árnyék, és a fájó emlékekből halvány csík marad csak; szeretni fogomTovább…