Valahol távol, megérkezés A hálószoba ablakán nem szökik be a fény, egy szellőző udvarra néz, ahol csövek és vezetékek futnak a falon. Az első trauma után megszokod ezt is, mint annyi mindent. Átprogramozod az agyad, a hozzáállásod, itt mások a szokások, te jöttél ide, s ha nem is pont erre,Tovább…
Nem emlékszem, mikor kezdtek kiabálni bennem a szavak. Kezdetben csak finoman döftek belém párat, aztán mind hangosabban rikoltották azt a két szót, ami aztán minden plakáton, képen, a világ összes eldugott és hivalkodó pontján viszontláttam: kövér vagy. Nem volt okom nem hinni nekik, mert a tükör biztosan nem hazudik. AhogyTovább…
utak kutak keresztek patakok hidak füzesek málnások szőlők kunyhók faajtók vaskilincsek borospincék kukoricások búzatáblák répaföldek kiscsibék sasok verebek esték nappalok reggelek napfény felhők esők zápor vihar jégverés aszály porvihar rögök méhek lepkék bogarak csigák szöcskék madarak rétek erdők bozótok virágok levelek illatok derek zúzmarák havak kémények füstök falak álmok reményekTovább…
Feleslegesek a nagy szavak, végül úgyis a csönd marad. A némaságból ha feldereng a fényes ég – a régi kék – átragyog a pillanat, és visszatér a régi hang. Nem kellenek a nagy szavak, csak tiszták, szépek, igazak. S ha néhányat a világ befogad, didergő, szerény, halk szavad örökkön szólóTovább…
gyász-szalagos ég alatt sóhajjá sorvad minden fájó gondolat váratlan pillanat szökteti a legígéretesebb álmot vesztett csata füstje száll amikor utoljára látnak szobád rabjai a tárgyak felszabadítják magukat rosszul záródó ajtódból elszabaduló huzat levési vállamon nyugvó kezed árnyékok rögtönzött szónoklatát hallgatja a fény szavak szilánkjain szél zörög verseidet védőkarként tartom aTovább…