Nagyon megy a falra hányás, gyalázkodás, fertelem? Te jobb vagy a rossz szavaknál: ne fészbukozz részegen! Hogyha van egy gonosz éned, de nem lennél része sem, rejtegetnéd, eltitkolnád: ne fészbukozz részegen! Indulattól hogyha fortyogsz, türelmed fogy vészesen, sportolj inkább, vagy aludj el: ne fészbukozz részegen! Ha zavaros szenvedelmed túlmutat aTovább…
Elárul és elhagy. Kilök magából és elhagy. Önmagát adja ennem és elhagy. Ringat és elhagy. Talpam simogatja, fenekem törüli, hajamat fésüli, elhagy. Orrom az illatát issza, ölel: „Soha nem hagylak el!” Elhagy. Áltat, mosolyog, súgja: „Ne félj!” Félek és fázom, és elhagy. Este lefekszik az ágyra velem, azután kioson ésTovább…
A nyelv a hús, ha csontod megtagad. A nyelv a kezet fel, add meg magad. A nyelv a láss, a játssz, a kér, a fél. A nyelv ahogy a torkodon kifér. A nyelv horog, harag, ha ráng a száj. A nyelv kinyújt, begyújt. A nyelv muszáj. A nyelv a lég,Tovább…
A család az csalás: csal, csalódik, csalat. A családi csalás a családban marad. A halál az halás, a test meg csak test, a te dolgod az, hogy mosdasd, etesd. A testben van a pénz, tudja azt minden férfi , tudja azt minden nő, mikor a pénzed kéri. Egyszerű szerelem, utcaiTovább…
Perelj, uram, perlőimmel? Felelj, Uram, felhőiddel. Mondd, hogy rend van a világban, felejtsem, amiket láttam. Nehéz lenni, tudod, Uram? Szívünk-szemünk úgy tele van fájdalommal, szenvedéssel, amit nem érünk fel ésszel. Körülöttünk annyi zaj van. A testtel is csak a baj van. A lélek meg – szent a lélek, de nemTovább…
Felnőtt csak akkor lesz a férfi, ha nem ringató anyja vagy, de akkor tűrd is, ha bajodban ha menni kell, magadra hagy. Oltalom? Erő? Hősiesség? Ha követelik: csak szerep. Ne várd el, s akkor megkapod majd. A férfi nem örök gyerek. Felnőtt csak akkor lesz a nő, ha nem félTovább…
Azt mondjuk: hús. Pedig a húsodat nem ismerem. Nincsen hozzá közöm. Csak véres, rejtett, romlandó anyag. Azt mondjuk: csont. Bújok, tapogatom: tudom a tökéletes szerkezet ízelt mozgását, de mégsem te vagy. Azt mondjuk: szem. Az ajkaimmal érzem rezgő mozgását szemhéjad alatt. A szád belseje, finom, rózsaszín selymességeid, ahol lüktető melegedTovább…
Szabó T. Anna írásairól A művészetben nincs külön forma és tartalom, ez csak az elemzésekben létezik, amikor visszautalásokat, kapcsolatokat, elődöket keresünk. Babits óta tudjuk, hogy minden irodalom lelke a líra, mert a gondolatok koncentrációját jelenti. A költők pőrére vetkőztetik a világot, időzített pillanatfelvételeket készítenek korai vagy kései halálokról, háborúkról, békekorszakokról.Tovább…