On:
In: Szépirodalom, Vers

azok az utcalámpák az a hunyorgó ragyogás ting tang zúgó búrák alatt séta a fekete járdán bzzzz ting tang ki-bekapcsol fent és bent pattog az izzószál ting tang ma mondta az orvos hogy a szívem beteg bzzzz ting tang valami zörej valami sercegés valami kóbor áram ting tang kérés nélkülTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Saját számom a kijelzőmön. Éva hívja Évát. A mobiltelefonom talán hallucinál? Háborús sokk? Poszt-, transz-, szürreál? Meghalt valakim valahol, vagy én nem élek már? Biztonsági okokból adja meg azonosítószámát, utána lépjen ki a beszélgetésből! Felejtse el az egészet! Mint egy sötét, lebombázott várost elfoglalták az életemet? De nem. Csak azTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ritkul a fény ősz jön vele emléközön szorít a bilincs szívemen ahogy emlékezem a hiány egyre nő de hirtelen hosszúra nyúlik a ködben egy árnyék; ott áll előttem Ő derűsen mosolygó kamaszként és körben árad a fény a pillanatban mintha már örökké együtt lennénk de elnyeli újra a semmi titkaTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Ultrahangos képen eltűnődni, hosszan, mélán. Gyertyafényes vacsorát készíteni két személyre, borral, a pohárra falatnyi zoknit függeszteni, és várni a hatást. Három hónapig őrizni a titkot, majd kidüllesztett hassal, szűk pólóban az utcára menni. Reggelente émelyegni. Néha hányni. Érezni ahogy megmozdulsz. A szívverésed hallgatni az orvosnál. Esténként a fürdőkádban énekelni, örömmelTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Semmi sem garantálható Hogy féllábon is kibírva túléljük a bekeretezett hónapokat, hogy holnapi magunkat utolérjük, és átmentjük a tavalyról maradt kibomló szirmú áprilist a parkban, mi kéz a kézben sétálgatva jó, hogy mi leszünk, kikről minden lepattan: egyáltalán nem garantálható. Hogy szorongásainkat elfeledve csak táncolunk a nyárban hajnalig, hogy gondolattalanraTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Köz-érzet valami kivonulás-féle szégyenből reménytelenségből ébren-nem-létbe vagy nem-létbe nem elefántcsont legfeljebb föld nem vagyok résztvevője annak amit ellenemre csinálnak mért kell patkányfészek-hatalmak országos trágyájában járjak én hát kiáltok és sikoltok ne bántsd a magyart mindhiába önvére hozza a balsorsot önfia dönti rabigába hol zsarnokság van zsarnokság van aki szól magábanTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Hosszasan nézegette kezeit, úgy tűnt, mintha megvastagodtak volna ujjai. Az öregség, igen, ő lehet a felbujtó; azt mondják, minél idősebb az ember, annál bölcsebb (és annál csúnyább!, vágta rá azonnal); nem ízlett neki a sütemény, pedig látszólag kívánatos cukrászremeknek tűnt. Már a szépségben sem lehet bízni. Egy maszatos arcú kölyökTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mindegy veszítek vagy nyerek, a percek lemorzsolódnak, mára nincsenek fegyverek, túlélhet mindent a holnap, egy imát talán megérne, de magam ellen változok, kinek vethetem szemére, ha már nincsenek lábnyomok, idő nem hagy el lépteket, marad a tőrbecsalt kétség, sandán vesz rólam méretet, a magasról hulló mélység, magam ellen már nemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nézd, itt már nem fáj semmi, nincsenek napok, hetek, repül a lelkem, ennyi, nem vagyok bűnös, beteg. Nézd, itt már nem fáj semmi, örök a nyár, szaladok, milyen könnyű itt élni, ne hívj vissza, maradok. Nézd, itt már nem fáj semmi, vigyázok rád, jól tudod, pénzért nem lehet venni semTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Jó ideje megvirradt már, mire végre felbukkant a Nap a hegy mögül. Az árnyék szürkeségéből egyszerre életre keltek a szélesen hömpölygő folyó felszínén az örvények és a szél keltette tajtékok. Hamarosan a lankás úton kolompolva, dobogva megérkezett a gulya is, mögötte az örökké vidám pásztorfiúval. Egy ideje vidámságába ünnepélyesség isTovább…