On:
In: Szépirodalom, Vers

nem vagyok elég a sorsnak a földnek is fájok uzsorással és adóssal kólótáncot járok körbe-körbe egyre ropjuk élete halálra amit holnapra halasztunk rábukik a mára * véred zuhogása dobhártyámat mossa szíved dobogása mellkasom tapossa két kezed bilincse feltöri a vállam add hogy konok táncod mindhalálig járjam * fehér az aTovább…