Úgy állnak ott árván e megkopott falak, Mint ki már rég halott, vagy tán halni készül. Száz esztendő súlyát nyögik az ég alatt, Nagy mogorván, mélán, minden könnye nélkül. Ablakai, mint fátyolos szemek, néznek… Tán ennyi volt, nem több, s az utolsót nyögi. Ám e nagy, bús szemek, ha arraTovább…
Embernek születtem Oh, ti bolond, esztelen poéták! Hej, ti álmatag, méla bajnokok! Miért jó, mondd, keserűen élni? S mért kell némán, magányban halnotok? Mért jó, ha hosszú éjszakák során, Mi álmot ad csupán csak képzelet? S mért jó a bágyadt csillagok között Üldözni egy eltűnő fényjelet? És miért jó, haTovább…
Peng a kasza éle, vígan zeng a nóta. Aranyló kalásztól ékes ma a róna. Színaranyban minden, ameddig a szem lát, Nem is néz az ember… s mért is nézne az mást. Az őszi vetésre tekintek most vissza, Melynek e bő termés édes mézét issza: Az apám vetette keserves munkával, Izzadva,Tovább…