On:
In: Szépirodalom, Vers

Égve hagytad a folyosón a villanyt, a foszladó világ felett legyőzve, lustán fekszem el, elomlik minden kívüled, zuhanni kezd az éjszaka, a csend törékeny és üres, bizalmasan belém tapadsz, fogad között fakó panasz, megváltanám egy futó, tiszta csókkal, csukott szemmel szoríts magadhoz, te változó és mégis egy, én számon tartlakTovább…

On:
In: Publicisztika, Szépirodalom

Pilinszky János: Szent lator Törőcsik Marinak Akkorra már belepték a legyek túl az agónián túl a tetanuszon, és messze túl szögeken, sebeken se tárgy, se test nyilvánosan között se ácsorgás (behorpadt szentségtartó), se röpülés barát, barátság mindörökre.   A „teremtő képzelet” sorsa korunkban (részlet) Egy szép napon arra ébredünk, hogyTovább…