micsoda fájdalom csapódott ki benned mint eső a porszem köré az erek kék hálójába szervek izmok réseibe rég visszavonult fondor szenvedés csendben átvándorolt a testeden, s egyszer csak ott volt szelíden előttünk duruzsolás a téren élesebb könnyű eső ömlőbb nyári szellő dörömbölőbb volt halk szavadnál ahogy végig kínáltál minket szomorúságoddalTovább…
Lakatlan áll már ötvenhárom éve a ház, ahol meghalt egy kisgyerek. Nem emlékszem hangjára, csak nevére, azt még értem, mint saját nevemet. Elindulnék, ha hívnák. Szót fogadva vinnék rábízott terhet bárhova, mintha helyette nőttem volna nagyra, és ő élne még mindig, én soha. A lakatlan ház három ablakából félévszázada lengőTovább…
A csónak és a part menti árnyék Árnyékod a tó tükrén megcsillanó Nap arca, tested csónak, két karod szélben úszó vitorla. Szép hangod akár a sebes patak csobogása, a szél megbolondul, vadítja ajkad varázsa. Fény-hajad, akár a tűz, lobog a vad viharban, aztán tovaúszol az üdítő, lágy habokban. Ha megpihensz,Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.