szivar gyúl ott folytatom. hol félvehagytam. az asztalon csikkek, bakák ülnek a porcogó huzatban. fenik a sürgős éjszakát. ott folytatom. fogy a turbinaszóda. fölhajtott gellerben a táj. lezuhanva a trombitaszóra szájharmonikus papagáj. ott folytatom. lassan kivarjul. vállak, bokák szép kórusa. hónom alatt folyton szivar gyúl. így röptet körbe a Musa.Tovább…
(Szikszai Rémusznak a tatabányai Tartuffe végére) Nos, van bűn? Van. Hajaj! Hisz emberek vagyunk. A francia ember Abban különbözik… a költővel szólva… Akár a többi nép. Van benne csecsszopó S van sajnos csecstelen. Ismerjük az ügyet, A Tartuffe úr ügyét, ki a jótevőjét, Szintén megtévedett alattvalótársát Felségárulással vádolta meg. DeTovább…
(holaha zanzák) „hezitt állok, mást nem tehetek” Egy originál haza-ötlet hiányzott péntek éjszaka. Az égbolt füstös, lomha kotlett, szállongott rím és vérszaga. „Elmentem és megyek haza”, de hogy hová, az fel nem ötlött, fáradt agyam a fellaza memórián át kikönyöklött. A Duna csak folyt és Plaza, folyott le rajta kurd,Tovább…
a távolságot egyhelyben megélem lágy suhanásban állok beragadtan a lifttükör megsokszorozza képem s nézem magunkat szétszálazhatatlan remegek érted-e vagy csak egészen átjár e ketrec remegése rajtam gyomorszorítni mért elég a félem eletnyi vákuum melyben felzuhantam magamhoz s vissza egyirányba félek ha ellensúlyként felrepítenélek messze kerülnél pince és terasz minden közelségTovább…
Hogy kellenek a szombat reggelek, hol csigatelve szívem és a szám, hol kávé brummog, hogyha felkelek helyettem is, ha nyelvem lomha tán. Hogy kellene a harsány napsütés, csíkos terasz egy portugál hotelben, ropogtatnánk a cukornádat és szájon csókolnálak a fotelben, a szádnak boldog pékillata lenne, és pékfiúcskák sürögnének benne, éppTovább…
E szelíd tájban nincs hiba bájban. Messziről halk térzene rémlik, mintha vérzene. Napok sora szomorúra, válik söre keserűre. Hab apad, megmarad kivárás jogán fél korsó hiány. Cseréli savanyú babért zsebeiből a törmelék-babért, kiméricskélni micsoda babra, beváltja mindet savanyú babra. S mivel az ámbár hátjain a legfőképpen elnoházott, s talánesetlegmégsemazt-palástot öltTovább…
Zsákkal ha tükröt borítok elébed, s zizzen az arcod: nem te vagy s nem én. Ha lehajolsz a foncsorhoz, cseréphez, egy habzó ég van mélyén és tején. Hát mi tartoznék, mondd, a szövegéhez, s mi dallamához zúzott üvegén? Guggolj közel, de akárhonnan nézzed, nincs egyrészt látvány s másrészről a fény.Tovább…
szomorú, lassú ének, hát nézz hülyének.Tisztára mosott mondatok, hiány, hiány. Az ember túlbeszél, vakog, csomó a lénián. Szemében nyugtalan legyek keringenek. A tenger, a tenger lusta ponyva, rászakadt a lakodalmasokra. Fejek derengenek. Ha gondolom, hát gondolom. Szavaim kicentrifugázva, folyik a lé, folyik a járda kövére ki. A balkonon állva kedvesemTovább…
Kedves Dezső, ki mindent tandorírtál, amire szó volt és lett volna rá, erdőnyi fát ki nyelvvé géppapírtál, ahogy a nagy Reimerling mondaná, kedves Dezső, ki ennyit írni bírtál, a mesterünk vagy így és úgy, naná, te isten büféjében dús papírtál, el sem bírná, ki körbehordaná, hát körbeállunk kiskanálni szépen, kedvesTovább…
Ellibbenünk, s a dolgokon mit fog az ónos égi máz? Állnak a lázas dobrokon, állnak mint mázsaház. Zavart és nyirkos mért belül, kérded, s nem lenne-e hazádnak rendületlenül jobb nyelve s mérlege, kérded, miért a vértusok, a láb taposta kása fölött a szentelt arclucsok, az arcvíz elragadtatása, ellibbenünk, s aTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.