On:
In: Szépirodalom, Vers

Futunk, visszük a Nap olimpiai-lángját, senki nem tudja, de be vagyok tárazva betűkkel: könyveket cipelek magammal, a buszon, autóban, olyan sok magányos arcú ember, pedig az ég mindenkit elkísér, napi munkánkért: sportteljesítményünkért, senki nem tapsol nekünk, nem csodál minket, csak a fűszálak drukkolnak az út széléről mindennapi Tour de Francunkhoz,Tovább…