Oda, a magyar nyelvhez Éppen új reggel fröccsen ablakomra, S a fény-nyaláb tekergő anakonda, Kúszik felém, pontosan mint a nyelv, Mintha vezetné bármi ösztön, elv, Hogy csúszva ezer éven, ezer ágon, Engem, ki ma beszélem, megtaláljon, Álom-nyelvből magamat szabadítom, Így vagyok itthon. Magyar nyelv! Ó, te golyóálló mellény, Mely test-ruhámatTovább…
[tetszőleges címer helye] vájjátok ki magatokból a sorsot, a csontot, túlhízott már benneteket a pióca, terjedjen volt gyomrotok helyén a hiány, könyörtelen pupillaként vesse magát a világra, nem értitek, szél kele most, mint sír szele kél, a kommunizmus foszló oszlopi közt lebegünk, arcunk gőze gyengén vibrál attól, hogy még nemTovább…
Éppen új reggel fröccsen ablakomra, S a fény-nyaláb tekergő anakonda, Kúszik felém, pontosan mint a nyelv, Mintha vezetné bármi ösztön, elv, Hogy csúszva ezer éven, ezer ágon, Engem, ki ma beszélem, megtaláljon, Álom-nyelvből magamat szabadítom, Így vagyok itthon. Magyar nyelv! Ó, te golyóálló mellény, Mely test-ruhámat mindig kibélelvén Halálos biztonságomTovább…
/ Dido és Aeneas szerelme/ Élősködni a másikon, akár úgy, hogy már mindent neki adva, Kéjsóvár önzést is tekerni halkra: mintha a szent volna ikon, csodálva nézni rejtett éjjelen, elszánt hittel—egyetlen egy velem. Mert az övé csak, mi vagyok: Szívet, lelket áldozva ölelésben, az egészet odadobva a részben, s végtelenbeTovább…