On:
In: Szépirodalom, Vers

Némafilm Váratlanul jön, megáll, és úgy fürkészi az arcom, mint aki lemaradást pótol. Sápadt, de másképp, mint a holtak, nem is sápadt, inkább monokróm, fekete-fehér. Te még számolod az éveket? – nem tudom, miért ezt kérdezem először, annyi mást lehetne, de mindegy is, mert nem felel. Dühít a némasága, azelőttTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor, válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától, a cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét, meleg szél szórja szét prüszkölve és kacagva, vedlik a nyár, az ágynak, asztalnak is vacak fa, bár kormos és vörös szemed azTovább…