On:
In: Szépirodalom, Vers

Láttam sok oktalan szomorúságot, arcomon folytak nevelőanyám könnyei, mikor rám emelt husángot, mert majdnem gyilkoltatott a magány. Álltam hajnalban mohás tanyavégen, gágogtak elszántan éhes libák, Gyenge párában hold fakult az égen, nap tolta rólam a csillag-szitát. Dolog várt, nem épp gyermek-kötelesség: összevágni frissen tépett csalánt; két foltos tehénnek keresni kedvét,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Napok óta keresek egy metaforát, egy akkorát, ami teljesen elfedne, ha föléd tartanám. Ha rábukkannék, újra meg újra alá futhatnál, valahányszor nem tűr meg a valóság. De nem sikerül sosem: hol lábujjal lógsz ki, hol karral, hol meg válltól fölfelé egészen, így aztán kilógok én is folyton, ki a beismerésből,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Lehelet Ragadd meg s formáld amíg meleg Gyúrj belőle halvány vigaszt sovány kegyelmet Míg keresztül fú hajnali sejtéseken, száraz csontokon, van idő elmerengeni bűnön és bocsánaton. * Lassan múlok I. Lassan múlok, ösztöneim, mint délibáb az éhszomj távoli horizontján fáradoznak bennem. – tovább. Némán ülök a tükörrel szemben, Kérdőre vonom,Tovább…