Magvető Könyvkiadó, 2021 Sprió György számomra azon kevés kortárs szerzők egyike, akinek minden leírt mondata, függetlenül a műfajától, olvasásra érdemes, elgondolkodtató, és értékes. Amikor a nyáron megjelent ez a karcsú kis esszékötete, már tudtam, hogy majd elolvasom, és írni fogok róla, de mindig valami más volt az érdeklődésem látóterében, ígyTovább…

A bolt előtt állunk. (Kb. tízen, vagy ezren, a fene sem látja) Izzadás a bitumen fekete árnyék. Szatyor szagban várunk a jelre, mint napon felejtett rágógumi a feltámadást. Egy újabb akció ki tudja hányadik, mindig, minden héten. Apám szerint csütörtök a nap, amit a rendszer is mondott. Ilyenkor olcsóbb aTovább…

Mikor a csillagokba mikor a csillagokba költöztek a fények és barlangokban bújtak össze akik éltek elküldted akkor a biztatást hogy lesz nap szél és eső hogy lesz gondolat szó és erő hullámozni hívtad a tengert reményt oltottak a homokba a partra simuló habok innen a szél vitte tovább a biztatástTovább…

„Mikor az öregemberek mosakodnak, hatalmas tisztaságszomjjal hajlik a zöld vizek fölé a Huszadik Század.” (Parafrázis: Farkas Árpád: Mikor az öregemberek mosakodnak – a szerző engedélyével)   végül hosszan mosakodnak az öregemberek mint a tó tükrére az utolsó éji csillag a mosdótál fölé hajolnak lassú mozdulatokkal dermedt tagjaikra simítják a múltbólTovább…

KÖLCSÖNIDŐ Ittam a poharadból, de nem lettem szerelmes – se szerelmes, se okosabb, se boldogabb, se bölcsebb. Mint két kis pióca, olyan a poharad szélén az ajkam nyoma. Nyál, unalom, betegség, förtelem. Na de hogy lesz így férjem? Gardénia-függönyöm? Intellektusom? Szép bőröm? Verseskötetem? Igen, tudom: a saját poharamat még fölTovább…

Álmaim-rakta házad az utca végén ott a part játék eres finom kezed pereg a szikkadó homok képzelet és emlékezet az álom érdes kövei zárt spaletták szívem fele hullámok mosták arcomat az idő ráncos fövenye a vízbe lassan gázolok maradék fény fel-feldereng az ég alján kék csillogás vállamon gyűrűzik a csendTovább…