Fehér papírom magánya rám vár, és nincs nekem szavam. Az érzékelés határa megszabja merre visz utam. Korlátok között minden szó. Szabályok, titkok rendszere. Sok dolog nem kimondható, én ebbe pusztulok bele. Elmondanám, de nem tudom, pedig feszít engem belül. Nem szólal meg a hangomon. Nem kimondható emberül. Halvány, elmosódott sejtés.Tovább…
Elárul és elhagy. Kilök magából és elhagy. Önmagát adja ennem és elhagy. Ringat és elhagy. Talpam simogatja, fenekem törüli, hajamat fésüli, elhagy. Orrom az illatát issza, ölel: „Soha nem hagylak el!” Elhagy. Áltat, mosolyog, súgja: „Ne félj!” Félek és fázom, és elhagy. Este lefekszik az ágyra velem, azután kioson ésTovább…
Fotó: Tandori Dezső portréja – web A damaszkuszi út Most, amikor ugyanúgy, mint mindig, legfőbb ideje, hogy. * Egy találkozás megbeszélése Ott leszek hogy nélkül, te is, mikor nélkül. Kettőnk közül majdnem szemközt ülök le. * Koan bel canto Már csak azt a jövő időt kivánom, ami elmúlt. Ne legyenTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.