Hárman vagyunk, ugyebár. Anya, apa, én. Ahogy kell. Bár én még nem vagyok még teljesen befejezve. Mint valami időzített bomba. Vagy beteg macska. Ha elcsatangolnék, szégyent hozok a szüleimre. Bár nem csatangolok túl sokat: ülök a kisszobában, zenét hallgatok, megcsinálom a leckét, vagy kimegyek, és anyával bámulom a sorozatokat. NéhaTovább…
Evokáció, Borges: Egyszerűség című versének egy sorára – „Nincs szükség nagy szavakra.” Feleslegesek a nagy szavak, végül úgyis a csönd marad. A némaságból ha feldereng a fényes ég – a régi kék – átragyog a pillanat, és visszatér a régi hang. Nem kellenek a nagy szavak, csak tiszták, szépek, igazak.Tovább…
az vagyok, ami mindig voltam a változás is én vagyok a változás az, ami látható de az állandóság még nagyobb az nem lehet, mert olyan nincsen hogy nem vagy többé önmagad az arcod, az néha elrohan de a tükörképed ott marad akkor is maradunk amikor nem marad belőlünk más, csakTovább…
Méltóságvers Addig a percig nem görbülhet a hát, míg fel nem emel másokat, az igazi gyalázat peckes árnyát sodorja el vágyforgatag –, Nézd, miként hajlanak, ropognak, hullanak gőgös ághegyek! Alattuk nem terül el Holnap, halmazuk mindent betemet. De mondd, megleled az Egész talmi kis részén rejtező földet? Mit súgnak –Tovább…
Mi marad Mindenkinek szíve vágya, nyomot hagyni e világban, zord történelem folyamában árnyékot vetni a ma falára. Alkotni valami maradandót, sokaknak lelkébe hatolót, verset, dalt vagy csak egy szót, bánatos szívnek vigasztalót. Maradni emlék, egy szép kép, hang, mi fülekben cseng még, hűs érintés, mit visszavágynak, forrása lenni hű imának.Tovább…