nem vagyok érdemes – hogy otthonomba gyere – titkárod sem merem hívni telefonon – de ha már itt vagy körünkben újra – üzenj valamit – csak erre kérlek – egyetlen mondatot – s én érteni fogom – egy mondat csupán – tőled nekem – megváltoztathatja egész életem – akármit mondhatszTovább…
kockázatos vers báránynak lenni farkasok között, gyáván hallgatni, mikor rútak ordítanak, zárt ajtó mögött bújni, amikor a küszöbön túl őrjöng az indulat, sodródni csak, szélesebb úton, merre mindenki megy, s elkerülni azt, melyen az igazság szögei tartják az út menti korlátokat, enni előre gyártott, túlsózott, megrágott kosztját testnek- léleknek, nehogyTovább…
Közeli lett itt bármiféle távol, ahogy üzensz az elnémult halálból: a szögesdrótok már bennünk feszülnek. A kóros eszmék látszólag elültek Európában, rendel béke fénye: azoké, kiknek ügyes leleménye az új rend, mely ó-törekvést kiszolgál: egyenlők között szalutál a bolgár, polák, magyar, tót, rác, s persze a többi, ki az újTovább…
Eredetileg a cím ez lett volna: „Levél a szomorú lánynak”. Csak épp közben nyílt levéllé vált, miközben a címzett ismeretlen. Talán épp te vagy az. Kedves Szomorú Lány! Kezdjük azzal, hogy a tömegközlekedés nem az én világom. Ha mégis busszal kell utaznom, áldozatként tekintek magamra és a többi utasra, amitTovább…
Kedves Barátom, már nem az én évem, 2016. sem volt az. Szóval a helyzet nemhogy javulna, hanem fokozódik. Azt meg már régről tudjuk, hogy nincs olyan rossz, aminél ne volna rosszabb. Egy jó azért van, és ez nagyon fontos, ezért elviselhető minden, ettől szép és boldog az életem… Tőle,Tovább…
a törzs csupasz a földön bíbor levelek sora reszket az ősz isteni sóhaja és a fűszálakat is betakarja nézd milyen méltósággal vetkőzik le a fa kopasz ágait az égre nyújtja mint egy rozsdás furulya örökké ugyanazt a nótát fújja és nem tudja kihez kellene fohászkodnia korai volna még havaznia ezTovább…
1. Itt didereg a kedvenc bokrod. Szólongatod: csipke, csitke, csitkenye, ebrózsa, bicske, hecsedli, gyerebogyó. Mindegyik nevét tudod, s azt is látod, hogy megütötte a dér. Hagyom, hogy bűvöld. Nélküled sétálok a korhadt tölgyig, amibe nyáron villám csapott, de azóta is méltósággal viseli önnön pusztulását. Visszanézek, még mindig a bokornál állsz,Tovább…
A kapu Így állunk némán, bronzba öntve, Annak a kapunak két oldalán. Opálos ég fekszik a csöndre, A homokon lustán kúszik a láng. Tudjuk, érezzük mind a ketten. Üvegesen vibrál a levegő. A fény mindegyre élesebben Rajzolja vázunk vonalát elő. Kétfelől feszítve az íven. Végtelen messze sólyom árnya ing. ÁllunkTovább…