Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem – és ebbe más is belehalt már. [1]       Bajom látod van elég. Hátam gerincén a hegyek Fájdalmam mérik. Zsibbadt kezem Nem tud imára kulcsolódni. Félbehagyott mozdulataim, Siketnéma módján, Kérik vigasztaló ölelésedet. Sejtjeim közt lázadók szervezkednek. Szemem homálya mégis felgyúl, Ha látniTovább…

Pironkodó Gyakran felizzik lelkemben a kamasz gyűlöl s a levegőt is megharapja zsíros kenyerét szégyelli javát titokban madarakra hagyja hibám hogy túléltem hasznos koromat örömeim már félresikerült bánatok billogként hordozom arcomon elhullott eszmék fertőzéseit mint himlőhelyes pofáján kínjai véseteit de egyszer elhullok én is mint eresz alatti városi veréb haTovább…