On:
In: Szépirodalom, Vers

Nyújtott karral, nyitott tenyérrel csalogatom közelebb az eget, várom az apró tűszúrásokat, ahogy egy-egy hókristály karistolja a bőrt, ha már évek óta nincs odakint fehér karácsony, legalább bennem kezdődjön el a zsibbadás lassú hóesése, csak állok a kapu előtt, mint egy kilomtalanított karosszék, aminek a huzatát egy magányos fenék leheletvékonyraTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

szomorú, lassú ének, hát nézz hülyének.Tisztára mosott mondatok, hiány, hiány. Az ember túlbeszél, vakog, csomó a lénián. Szemében nyugtalan legyek keringenek. A tenger, a tenger lusta ponyva, rászakadt a lakodalmasokra. Fejek derengenek. Ha gondolom, hát gondolom. Szavaim kicentrifugázva, folyik a lé, folyik a járda kövére ki. A balkonon állva kedvesemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

szomorú, lassú ének, hát nézz hülyének.Tisztára mosott mondatok, hiány, hiány. Az ember túlbeszél, vakog, csomó a lénián. Szemében nyugtalan legyek keringenek. A tenger, a tenger lusta ponyva, rászakadt a lakodalmasokra. Fejek derengenek. Ha gondolom, hát gondolom. Szavaim kicentrifugázva, folyik a lé, folyik a járda kövére ki. A balkonon állva kedvesemTovább…