Hol vagy, te ismeretlen lány, aki miatt fagyott ujjam? Hol mosolyodból a talány, hol hangod, hogy újra halljam. Hol van ujjaid ág boga? Izzadt tenyeremben őrzöm. Fogaidnak fehér sora, és kerek melled a börtön. Hol van merész miniszoknyád, – combod tovább látta szemem – képzeletem tüzes álmát én azóta semTovább…
Egyik nap a villamoson elmélázva, átadva magamat a rezgések lazító hatásának, egészen megfeledkeztem a köröttem utazókról, aztán egyszer csak keresni kezdtem a látóterembe mellékesen bevillanó alakot. Valahol ott jobbra kell lennie, s amint pillogtam, megláttam egy fiatal nőt, aki nekem háttal ült le. Nem ismerem, mondta a fejemben az aTovább…
Neveztek már gyíknak, eszementnek, digitális bennszülöttnek, de senki ne gondolja, hogy egérrel a kezemben jöttem a világra. Pont olyan voltam, mint bármelyik gyerek, előbb nyomkodtam mobilt, mint kiejtettem anyám nevét, és addig ordítottam, amíg cumi helyett megkaptam a tabletet. Öt évesen simán kezeltem a Need for Speed-et, saját világot építettemTovább…
Eredetileg a cím ez lett volna: „Levél a szomorú lánynak”. Csak épp közben nyílt levéllé vált, miközben a címzett ismeretlen. Talán épp te vagy az. Kedves Szomorú Lány! Kezdjük azzal, hogy a tömegközlekedés nem az én világom. Ha mégis busszal kell utaznom, áldozatként tekintek magamra és a többi utasra, amitTovább…
A traiskircheni menekülttábor főbejáratától mintegy ötven méterre, a Lokalbahn megállójától egy sarokra, két utca kereszteződése képezte azt a helyet, amit a lágerlakók már időtlen idők óta csak placcnak neveztek. A kora reggeli órákban – főleg hétvégeken – a lágerlakók dologra, keresetre éhesen megszállták a placcot. Kisvártatva érkeztek a szőlősgazdák, iparosokTovább…