On:
In: Szépirodalom, Vers

József, nézd, tök jól megvagyunk, azt hiszem, egymásnak teremtett bennünket az Isten, áldassék a neve. Mégis van itt egy kis bibi. Nem, a bibi nem a legjobb szó, inkább baba. Egy kisbaba, de ne gondolj rosszra… Huh, nem jó! Figyelj, József, tudod, hogy én tiszta és tisztességes lány vagyok, hogyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Bárki lehet boldog. Bárki lehet boldogtalan. Nem kell hozzá képesítés, engedély, megbízási szerződés. Ismerek rákos beteget, aki boldog. Ismerek börtönlakót, aki boldog. Ismerek komoly fogyatékkal élőt, aki boldog. Ismerek elhagyott, megcsalt embert, aki boldog. Láttam haldoklót, aki boldog volt. A boldogság nem fájdalommentes és nem problémamentes, nem is részvétlen, ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az Isten szeretet. Úgy tudunk vele találkozni, ha találkozunk a szeretettel. Rokon, barát, testvér vagy bárki ismeretlen révén. És aki nem találkozik a szeretettel, mintha nem találkozott volna Istennel. Persze szeretetet adni úgy is lehet, ha valaki nem Isten nevében teszi, attól az még szeretet marad, a mélyén figyelmes szemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Éppen új reggel fröccsen ablakomra, S a fény-nyaláb tekergő anakonda, Kúszik felém, pontosan mint a nyelv, Mintha vezetné bármi ösztön, elv, Hogy csúszva ezer éven, ezer ágon, Engem, ki ma beszélem, megtaláljon, Álom-nyelvből magamat szabadítom, Így vagyok itthon. Magyar nyelv! Ó, te golyóálló mellény, Mely test-ruhámat mindig kibélelvén Halálos biztonságomTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ez mind ugyanaz. Az oltár feletti áldozatban bumm, karambolozik Isten és az anyag, múlandó és örök, s bár látszatra semmi különös nem történik, rögtön felismerjük őt a kenyértörésben. Az oltár feletti áldozat ugyanaz, mint a házaspár szerelmes egybefonódása, melyben már nem férfi és nő, hanem nőfi és férnő lesznek, sőt,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Uram, vasvilláddal jöjj, Hajigáld ki szívemből A trágyát és az almot, Neked van rá hatalmad. Gyenge vagyok, mint lárva, Keljek ki a világra, Semmi vagyok, kék lepke, Ültess rá a kezedre! Ha a vérem fellobban, Ölelj, Uram, még jobban, Ha elszorul a torkom, Add mézedet kóstolnom! Keresztre feszít testem, IgenTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Hol voltam, amíg nem voltam? A te szereteted szólított elő a semmiből, parancsoltad, hogy legyek, és lettem, parancsoltad, hogy genetikai láncolatom keveredjen el a mindenség kábelrengetegében, és megtörtént, addig futott a kód a szerteágazó családfán, míg le nem pottyantam a létezés futószalagjáról. S mivel nagyanyám kizsarolta, hát megkereszteltek engem, sTovább…

On:
In: Publicisztika

Kitör a frász, valahányszor azt hallom: Petőfi olyan ÁCCERŰ költő volt, no hínnye. Meg is mondta, a korláttalan természet vadvirága ő, annyi fix. Csak úgy odakenyte a verset, mint a taknyot, ilyen őszinte csávó, mint egy kőkemény, karikásustoros pusztai repper. Befogom a fülem és visítok! Petőfi állati virtuóz költő, nemTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Volt olyan Karácsony, amikor meg kellett küzdenünk kettőnk vadonatúj ünnepéért, köszönjük, anyuka, a hívogatást, szívesen megyünk egy nappal később vagy két nappal később, de Szenteste nem, itthon szeretnénk lenni, kettesben, nem szomorú, inkább vidám, itt van velünk a baba is, akit várunk, teljes család vagyunk. Volt olyan Karácsony, amikor aligTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ha azért nem megyek be a belső szobába, mert attól tartok, ott terpeszkedik unalom-Isten, aki mindig ugyanaz, ma és örökké, akivel minden perc végtelennek tűnik, alig várom hogy felpattanhassak, és végre hasznosan szorgoskodjak a világban, nos… Nos akkor akkor fognom kell egy lapátot, és szépen eldobálni az útból azt aTovább…