On:
In: Szépirodalom, Vers

Nem jut eszembe az út hazafelé. Meghallgatnám a szívem, de nincs fül a mellkasomban. Egyformán nyúlik minden járda az este száraz tenyerén. Az utcák nevei, csontfehér táblák a fáradtság dermedt csarnokában. Kezedben vagyok, mióta felvettél és utazok az éjszakai város ütőerén. Lüktető házak, vérző ciprusok között, a kezdet magját keresniTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Már nem ugyanaz… Még ha meg is tudod utána magyarázni, már nem ugyanaz. Ha bántasz, s úgy teszel, mintha mi sem történt volna, utána bármilyen jó is vagy, már nem ugyanaz. Mint fényes porcelán, mit megragasztottak, vagy hajszálrepedések bújnak meg rajta – már nem ugyanaz. * Kezdet és vég AnyámTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Valami nyílik – hallom legbelül, megtelik léttel az a renyhe űr, mi olyan sokáig tátongott árván, most eredet tolla ő hárfánk szárnyán. Ma új zene igézi a mindent, a hajnalt, ének-echó: lehet az szoprán éppen, vagy alt, tenor, basszus, végül mindezek egyszerre hangzanak fel, éj kókadt fátylát lebbentve. Nincs többetTovább…