On:
In: Szépirodalom, Vers

Petőcz Andrásnak   miért szitáljam folyton a szavakat ragokat hangokat miért nedvesítsem élővé s dagadóvá amit a forma malomkövei a mindennapokból őrölnek ki és a masszává összenövő gömbölyű valóságot miért oltsam még örvénylő metaforák kovászával miért aludjak rá egyet míg éjszaka erjed és érik bennem a kimondhatatlan s miért gyújtsakTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ma este kiiszom a búcsú keserű poharát A kígyók szájából kúszó lányok kezéből A szívemben sarjadt verssorok elhalnak nyelvemen Este ha elsiratom verseimet meghal velük a nap is Feltoluló könnyeimmel írott emlékeim Idegen utazók hordják majd el városomból Éjjel ébredő emlékeim mint kócos tanúk élcelődnek rajtam A hullócsillagok kiütik kezembőlTovább…