On:
In: Szépirodalom, Vers

Lezárt pillákkal nézek magamba, másodpercekre, évezredekre talán, hol kétkedő lelkem választ talál, örök kérdésemre, a létkalandra: hol van helyem a mindenségben? Amíg nyitott szemmel kerestem, elérhetetlen volt a végtelen, hát bezártam magamba a világot, másodpercekre, évezredekre talán, és megtaláltam a másik végtelent, a rövid örökséget, melynek éppen origójában, kaptam kölcsönTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Arcodon mintha a fényes csönd ütött volna örök tanyát. Hiába próbáltam előadásaid alatt nedvesen úszó szemedben felfedezni az ihlető nőt, azt az embert, akitől a költő remélhette elűzi a gyászt majd a szívéről.[1] Attila halála – öngyilkossága, balesete? – megakadályozta, hogy asszonya legyél. Ezért vigasztalódtál egy másik költővel? Tudjuk GyulaTovább…