Évgyűrű valahogy minden elszalad a perc a szó a csonka pad a hangulat még kint ülünk a gitárszólam szétterül valahogy minden megharap befejezetlen szóragacs egy régi sóhaj itt lebeg etetgeti a perceket valahogy minden megmarad a múlt a mára felszalad megölelem mint régi fát sorsunk évgyűrűt fabrikál * Ólomlábú mivelTovább…
már nem panaszkodom az emléket összevetem a lehetetlennel a lehetetlent az elképzelttel folyton zörgetik a hálószobánk ablakát a jövő aluszékony hajléktalan fagyban hidegben borvirágos orral dirigál mondhatom kötekedik mondhatom ő a remény de reggelre csonttá fagy akármilyen vidámra is issza magát kudarcaiból nem talál kiutat mit nem talál – ezTovább…
Leszállóhely Leszállóhelyet keres a szomorúság Az engedélyt meg se várja Lecsap és felhorzsolja Lecsap gerincem vonalára Megrázkódik nagy kinyílt szárnya Majd mint a madár összezárja Zavaros világból érkezett Ő is várt a boldogságra * Kihalt kihalt az ember még állatnak se mondom az ösztön is jobb volna a génjeibe oldottTovább…