Az ünnepvárás bizsergető izgalma töltötte meg a lakást. Az ajtóban állt és csendes mosollyal nézett végig szerettein. Hatéves forma, szöszke kislány kuporgott az asztal előtt, nyelvét kidugva igazgatta sorba az asztalra szórt karácsonyfadíszeket, alaposan megválogatva, melyiket is adja következőként a fát díszítő férfi kezébe. – Apa, nézd, most ez azTovább…
Verseket írnak a madarak az égre röptükben, hogy csak Isten értse kilesem én, és elmondom nektek hátha értitek ti is a verset Halak vonulnak az áramlatban a víz sodrában is gondolat van kihallgatom a nagy halak titkát a szökőárt mikor megállítják Ha akad a világon egyetlen jó ember talán azTovább…
őrizz meg bennünket Uram jópofa jóakaróinktól akik a hecc kedvéért bármikor hajlandók elgáncsolásunkra oltalmazz a sötétség ránk omló falától irigyeink elvetemültségétől nehogy megkezdhessék elveszejtésünk szánalmas művét védj meg minket az álszentektől a honfitársaikra veszettül haragvóktól nézd minként tolonganak a nemzet utolsó vacsorájára fordítsd el tőlünk a gonosz arcát ő nemTovább…
De jó nektek „boldogok” kik tudtok hazudni, csalni, lopni és becsapni, eljátszani aztán lelépni, könnyűszívtelen. De jó nektek erőszakosok, ordibálhattok napestig irányíthattok, ameddig meg nem fáradtok, percekig a félelemben. De jó nektek középszerűek, százszázalékos bóvlit adtok, igyekezhettek, és kapartok, mégis tudhatjuk: ennyik vagytok! Megbocsátható! És nektek is jó, céltudatosok, kikTovább…
Kocsis Ilonának a túlpartra jó volna naplót vezetni szürkületkor beleírni hogy itt állok leégve az árnyékban a felszálló sárkány országában az öbölben ahol leszállt a sárkány az elveszett vagy a visszaadott kard tavánál jó volna látnom magamat ahogy nézem a parkot elveszetten vagy visszaadottan a túlpartot jó nekem itt állokTovább…
Sétálni utcákon bolyongó léptek nyomán, köszönni a korosodó fáknak, amikor némán meghajolnának erőtlen, tétova testem után. Ölelni a vén törzsükben rejtező erőt, süllyedni sárguló avarágyban, hinni az apró, égi csodákban, s hogy minden perc teremthet szép jövőt. Érteni a szótalan pillantások kegyét, titkok, csöndek, könnyek áradását, reményt látni a NapTovább…
De jó nektek „boldogok” kik tudtok hazudni, csalni, lopni és becsapni, eljátszani aztán lelépni, könnyűszívtelen. De jó nektek erőszakosok, ordibálhattok napestig irányíthattok, ameddig meg nem fáradtok, percekig a félelemben. De jó nektek középszerűek, százszázalékos bóvlit adtok, igyekezhettek, és kapartok, mégis tudhatjuk: ennyik vagytok! Megbocsátható! És nektek is jó, céltudatosok, kikTovább…
Szabó Zoltán Attilának ajánlva kollázs verseiből legalább megpróbált lakoma közben a székére rogyni pedig nem volt ő sprotni nem pikkelt senkire és nem volt pikkelye bor helyett korhely szőlőkarók közt vizslatta egy vizsla hűlt helyét fülelt a fülledt kánikulában kérem hogy nézze el nekem nem veszítettem el a fejemTovább…
– Miért jó a pocsolya? – kérdezte Ibice. Arold Ibicére pillantott, és furcsa érzés járta át a lelkét. Ez az érzés akkor volt a legerősebb, mikor Arold elveszett Ibice selymes tekintetében. Mert Ibice tekintete hatalmas, aranybarna szemekből sugárzott. És Arold nem volt képes ellenállni neki. Aroldnak a lány szemei voltakTovább…
Kéz keresi párját, ujjak útra kelnek, tétova kisujjak egymáshoz sietnek, ártatlan mosollyal, gátlást félretéve belesimulnának jó meleg tenyérbe, előbb kicsit félve, majd egyre bátrabban, összekapaszkodnak örömtől ittasan, kéz fonódik kézbe, ujjong a pillanat, jó csendben pihenni egymás szíve alatt.Tovább…