Ilu mama – ahogy a faluban hívták – óvatosan felhúzta a redőnyt, ami még olyan régifajta volt, de kitartott évtizedeken át. Magára terítette az öreg berliner kendőt, örökölte, ki tudja, hány nemzedék hordhatta? Egyedül él, nem hiányzik a betegség, amúgy se volt rászorulva senkire soha életében, nehogy egy semmi kisTovább…

Téli üzemmódban vagyok, akár a hókotrók a hangárok sötétjében, a tél is téli üzemmódban van, hóeséssel, jégvirággal, én pedig Minthaország minthapolgáraként csúszkálok, botladozom, hallgatom a magyarázatokat, elhiszem, hogy nyáron nem lesz hó, legfeljebb piros, vagy ki tudja, milyen színű, én is a tavaszt várom. „Vízkereszt, vagy amit akartok”, farsang idejénTovább…