Ne erőltessük, ami nem megy, legyintett az olasztanár. Karcsi megkönnyebbülten bólintott. Mi mást tehetett volna? Mire ő megfejti, hogy egy ige hányadik szám, hányadik személy, a többiek már a második vagy a harmadik mondatnál tartanak. Vágtatnak előre, közben csacsognak, trilláznak, csicseregnek, ő pedig közben zavartan hallgat. Na majd az angol.Tovább…
Tükörbe néztem. Mióta a Földön vagyok, öregedtem néhány évezredet. Rég megszűnt a lávafolyás, magmává szilárdultak vonásaim. Szám áramlásvonala mentén már repedezik a gránit, a gneisz. Szememből dinoszauruszok haltak ki, s már a kontinensek sem közelednek. Szemgödreimben mészkő és dolomit üledék. Ez már a vég. Arcomon lassan süllyedő, apró szigetekkel tarkítottTovább…
A tükörből tűnik elő. Valahonnan a tükörből. Halántékát megtámasztja egy tenyér. Idegen. Pont ugyanúgy, mint egykor, régen. Akkor, még évtizedekkel ezelőtt, egy fényképen: mikéntha idegen kéz lenne, mintha valamiféle idegen tenyérre támasztaná a halántékát, és úgy nézne bele a kamerába. A képkivágás felveti ezt a lehetőséget is. Az idegenkezűség lehetőségét.Tovább…
hajnal töredezett bordái között ziháló kérdés hová tűnik az éj összes titka amint reggel pislog a kerti fákon hová viszi a virágillatot a szél ahogy végignyargal fűszálak muzsikáján hová rakosgatja a csillagokat Isten biztonságot nyújtó keze amikor virgonc hajnal lófrál izgatott kertekben hová tűnt az összes öröm beesett beteg ráncosTovább…
KÉNY-SZER Belekényszerültem rég a virtuális térbe. Az elképzelt valóság csak itt ad örömöt. Figyelmet halmozok érintésekért cserébe, míg szótlanság ölel magányos falak között. Konok dacból fordítok a kegyelemnek hátat. Sértettség és közöny: naponta szíven hasít. A fojtó csönd torkában is felduzzadt a bánat: minden pillanat életben maradni tanít. * RégótaTovább…