On:
In: Szépirodalom, Vers

A vonat füstje csíkot húz a völgyre, szemembe száll, kitörölhetetlen. Tekinteted a zsebemben hordom, örök emlék, egy összegyűrt fénykép. Már kezdenek elfogyni a lámpák, a vonat rohan, az idő félreáll, messze visz tőled, megöl a távolság. Nem tudtam, hogy találkozunk még, az állomáson egymással szemben, tágra nyílt szemekkel, lemeztelenítve, teTovább…