On:
In: Próza, Szépirodalom

Arra ébredek, hogy valaki rázza a vállamat, azt mondja közben többször egymás után, hogy boldog újévet Sárikám, fel kell most már szépen kelni, fel kell kelni és fel kell öltözni, sietni kell, mert nincs már sok idő hátra. Zúg a fejem és szédülök is, nem is tudom, hogy hol vagyok,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ajándéknak érzem, hogy itt lehettem, ki szeretett, azt magamként szerettem, fogékony voltam a szelídre, jóra, hajlottam békén az emberi szóra, amíg mások az életemre törtek, én csöndben akartam látszani többnek, vigyáztam, mást semmivel sose sértsek, és senkit nem tekintettem cselédnek, nem szolgáltam ügybuzgón aljasoknak, s bántott: az ember így lealjasodhat,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

igazolom hogy leányom aki született részt vett hogy nem vesz részt hogy ott volt csak senki sem vette észre igazolom hogy miattam hogy nekem csatolmánnyal igazolom hogy elvégeztem alulírott lakom családi állapotom igazolom hogy megszülettek hogy egyedül neveltem igazolom kivel bújtam ágyba asztalhoz kivel ültem hogy keresetem ennyi amiből éppenTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Arra ébredek, hogy valaki rázza a vállamat, azt mondja közben többször egymás után, hogy boldog újévet Sárikám, fel kell most már szépen kelni, fel kell kelni és fel kell öltözni, sietni kell, mert nincs már sok idő hátra. Zúg a fejem és szédülök is, nem is tudom, hogy hol vagyok,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Alig moccanok a gyorsuló idő fuvallatában hagyom, hogy belém kapjon, és sodorjon, egészen a partig. Sós víz érinti a lábujjamat, simogat és visszahúzódik, érzem, nem ízlelem, látom, csak részletekben, túlnyúlik a horizonton. Ha akarná, az övé lennék, elvesznék benne egy életen át, nem kellene se levegő, se étel, se ital,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Az első éjszaka A börtön ablakába soha nem süt be a nap // Az évek tovaszállnak, mint egy múló pillanat // Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény // Csak a szívem szomorú ha rád gondolok én // Szeretlek én // //   (Víg László)   – Létszám van. –Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Nekem valahogy gyanús a szomszédom. Mintha nem viszonozná a köszönésemet. Egyik reggel mondom neki: – Jó reggel, József! Semmi válasz. Hát, jó, gondoltam, talán nem hallotta, lehet, hogy még aludt, nem itta meg a kávéját. Van ez így. Másnap délután az utcában találkoztunk, éppen szembe jött. Mondom neki: – JóTovább…