Hó-álmaim És hó esett a tiszta víztükörre, a pelyheket nagy hullám kapta ölbe, és vízzé vált a hó ott mindörökre. Nem volt remény, hogy a hó megmaradjon nem volt fehér a táj, csupán a parton, a víz szinén fehérlőn nem maradt nyom. Ha jéggé fagysz, a rádhullt drága pelyhek nemTovább…
Ma nagy hó volt, apa jött értem az óvodába, és ahogy mentünk hazafelé, megpróbált hóembert gyúrni, de megint nem sikerült neki, porhóból nem lehet, mondtam, mire magyarázni kezdett, hogy persze, tudja ő, csak azt nem tudja, hogy mért nem sikerül legalább egyetlenegyszer, hiszen az Istennek nemhogy a porhóból, de mégTovább…
hó helyett örülni kéne a sárnak csupasz faágak kaszálnak semmibe tárt angyalszárnyak szürke az aszfalt a léptek kongása visszhangos vasárnapi hozsánna nem szent profán ez a csengés a holt fák gyökerét még megsimítja a teremtés két ág riadva konyul össze a holt fák törékeny szárnyait isten mozdítja meg hátha kétTovább…
Hó volt, hó nem volt, kékül az égbolt, ez már szép nap! Függönyrojtos végig minden, mégsem csordul hisz csak jégcsap. Zöldül a völgy, ám benne a tölgynek száz csupasz ága mind csupa szálka. Messze a nyár még, hosszú az árnyék, két negyedév míg érik a málna. Éjjel a fagytól dermedTovább…
Hó(m)esés Lomha fagy jár csipkebogyót csipkedve a hegyoldalon, hideg eleganciával lép át dértől reszkető fákon, megdermedt vízfalon – távoli tornyok mély torkú harangjai égi dalt zengenek, s a hóillatú szélben eltévedt pihék pajkos körtáncba kezdenek. * Ünnepre várva Huncutkodva int búcsút az ősz, szeplős levélkéin még ékes bíbormáz időz, ködTovább…
Viktória bár várta a Mikulást – nagyon jó kislány volt idén – mégis elszomorodott, amikor a csizmáját pucolta. Ugyanis kint, az erdő fái feketén, sötéten hajladoztak, sőt a kertet, az udvart és a házak tetejét se fedte még hó. – Mi a baj, Viki, miért szomorkodsz? – kérdezte tőle azTovább…