Tatjána nem ír levelet, de én mostanában gyakran gondolok magára, talán naponta kétszer is, és ez pont kettővel több, mint amennyiszer szabad volna, de a valakire gondolás nem racionális dolog, éppen annyira érthetetlen, és megmagyarázhatatlan, mint a hit Istenben, akit nem láthatok, mégis tudom, hogy bíznom kell benne. Én nemTovább…

Akkoriban, amikor ez az eset történt, gyakran vendégeskedtem egy barátomnál, Z-nél, akivel mellesleg kollégák is voltunk egy általános iskolában. Z lakása nem messze volt közös munkahelyünktől, ebből adódóan gyakran beszélgettünk itt egy-egy kávé mellett munkahelyi dolgokról, vagy az élet más, ettől meglehetősen eltérő, kérdéseiről. A barátom együtt élt az anyjával,Tovább…