Ölelj át, illatod áradjon szét bőrömön, Tárulkozz ki, mint tavaszi pillangó, Puha kezeddel barangold be testemet, Ne hunyd le szemed, Oldozd fel bennem a félelmet, Hogy rideg szentélyből kihúzó denevérek Látványa ne riasszon többé! Erősíts meg engem, Illatod, mint emlékkép, éljen verseimben. Ne hagyj árván, szomjan, Ne hagyd elvarratlan’ elnyűttTovább…

Te vagy te vagy mindörökké a kikötő felé haladó hajó nyugalma te vagy titkolt szenvedélye a kalandozóknak te vagy a távozás – az örök lehetetlen – szeretek eltűnni mélyen a szemedben akár egy sejtelmes éjsötét erdőben ahol a fák között átsüt a fény szeretek húsodba marni szenvedéllyel keresem mi bennedTovább…